Mielőtt belevágnál, ellenőrizd le, hogy a gépedre telepítettél-e AdyDesk-et. Tudod, ez az a program, amivel személyesen tudok segíteni neked anélkül, hogy el kellene autóznom Lesenceistvándra… Ha nem, sürgősen töltsd le innen. És itt van a kis Ghostscript program is. Ez segít a Scribusnak majd ebben a leckében a négyszínbontás megjelenítésében. Innen telepíthető.
Talán felvetődött benned, hogy mire jó ez a nagy felhajtás, miért kell megtanulni egy kiadványszerkesztő program használatát? Hiszen annyi mindent meg lehet oldani akár egy szövegszerkesztő programmal is. Biztosan ismersz olyat, aki Wordben tördeli a falusi közösségi újságját, egy vállalat hírlevelét, vagy akár egy egyházi kiadványt.
No meg ott vannak az illusztrációs programok (Inkscape, Illustrator, CorelDraw, Affinity Desiner). Sokkal fantasztikusabb dolgokra képesek, mint egy ilyen puritán kinézetű, mogorva program. A vektoros illusztráció csupa móka és kacagás. Plakáttól a névjegykártyáig mindent meg tudunk szerkeszteni ezekben a programokban…
Nem is beszélve a képszerkesztő szoftverekről. Csodálatos montázsok, manipulációk, és még szövegeket is tudnak kezelni! Hm, nyami…
Szóval mi előnye van egy kiadványszerkesztő (DTP) programnak?
- Kiadványokat lehet szerkeszteni velük.
- Gyorsak.
- Nyomdailag korrekt kimenetük van.
1) Kiadványszerkesztés
Kicsit banálisan hangzik, hogy kiadványszerkesztővel kiadványokat szerkesztünk. Pedig igaz. A dokumentum oldalaknak a sorozata, melyeket általában nem hajtogatnak ívekbe, nem vágnak meg, nem kapnak különleges borítókat. Spirálozzák őket vagy sínbe teszik, összekapcsozzák vagy gemkapoccsal leszorítják a csücskét, esetleg ömlesztve mappába rakják, genotermbe gyömöszölik. Házi nyomtatóval nyomtatják, vagy fénymásolószalonban sokszorosítják. Egy példányként vagy kis példányszámban.
A kiadványokat nyomdába viszik, nyomólemezre írják, ofszet eljárással vagy digitálisan sokszorosítják. Hajtják, vágják, kapcsozzák, ragasztják, fóliázzák, stancolják, domborítják, formalakkot kap. A dokumentumokhoz képest nagy példányszámban sokszorosítják. Otthon nem lesz olcsóbb 3.000-10.000 példányt nyomtatni, még akkor sem, ha anya az irodáról hozza a papírt.
Egy szövegszerkesztővel még ott is elakadnánk, ha csak egy sima, pár oldalas füzetté kellene összefűzni a lapokat…
Az illusztrációs programok vagy egy oldalon tudnak csak dolgozni (Inkscape) vagy rajzlapokat használnak (Illustrator, Affinity Designer).
De van olyan is illusztrációs program, ami ismeri az oldalpárokat (CorelDraw), de húsz oldal után kegyetlenül belassul valamiért…
1. feladat: Szerkesztés oldalpárokkal.
2) Gyorsaság
Ahhoz, hogy a kiadványszerkesztő programok akár több száz oldalas képeskönyvekkel is megbirkózzanak — közben jól gazdálkodjanak a számítógép erőforrásaival –, meg kellett hozni néhány kompromisszumot a működésük tekintetében.
Az első, hogy a képeket lerontott minőségben, mintegy előnézetben jelenítjük meg. Lehet, hogy azt látod majd, hogy pixeles vagy homályos kissé ez az előnézet — de ettől még komponálni lehet vele. Minden kiadványszerkesztő programban be lehet állítani a kép minőségét, de a minőség növekedésével fordított arányban lassul majd a program.
2. feladat: Nagypapa családi albuma.
Ahhoz, hogy gyors maradjon a szoftver, nem szabad felesleges ballasztokat magával vinnie. A legnagyobb helyet a képek foglalják a háttértárolón. Ha ezeket a program beágyazná az állományába, azzal megnövelné a saját méretét. A szoftver a nagy állományt először feltölti a számítógép memóriájába, s a memória sem végtelen, egy idő után túlcsordul, és a háttértárra kezdi írni a számításait. Ilyenkor azt veszed észre, hogy a géped csak darál-darál, meg pirosan pislog. Memóriazavara van, feljegyzéseket kell írnia mindenhova, különben elfelejti a kiadványt.
A Scribusban készítettem egy 8 oldalas kiadványt. Ha nincs benne semmi, akkor 17,7 kB a mérete. Mihez hasonlítsam? A síkhülye szövegszerkesztőben, a Jegyzettömbben írt pár mondatos feljegyzés ilyen méretű.
Aztán belepakoltam egy 172 MB-os, egy 20 MB-os és egy 12 MB-os képet. Ha be lennének ágyazva a kiadványszerkesztő fájlformátumába, akkor 208.896 kB-tal növelnék a fájl eredeti méretét. 17,7 kB-ról minimálisan 208.913,7 kB-ra. Most nézd meg, a három nagy kép után csupán mennyivel növekedett…
1,8 kB-tal! De miért? Mert csupán csatolja (linkeli) a képeket a kiadványszerkesztő program, nem ágyazza be az állományába! Megnéztem: a fájl belsejében van egy hivatkozás, így néz ki:
PFILE="G:/2020_DRL/TÉL/DSC_4561b.psd"
Ez egy Photoshoppal készített, 172 MB-os állományra mutat, ami nem is azon a háttértáron volt, mint ahova mentettem a kiadványt. Érted már, mi a különbség a linkelés (hivatkozás) és a beágyazás (embedding) között?
3) Nyomdai kimenet
Nos, ez a legkényesebb pontja az egész ügynek. Tegyük fel, hogy van egy aranyos, második elemibe járó kistesód.
Már tud írni, ezért elhatározza, hogy folytatja a Harry Potter sorozatot, a 9. kötettel. Ír is vagy húsz oldalt a vonalas füzetébe, majd ezzel beállít a suliból visszajövet a pápai nyomdába.
Körberöhögik? Minden bizonnyal. Én is így szoktam, amikor a grafikateremből feljöttök egy csomagolásmintával, amibe ékes kézírásotokkal beleírjátok a betűket, s megrajzoljátok még a vonalkódot is. A nyomda nem kézírásból dolgozik…
Először is nekik PDF-re van szükségük. Ez az a nemzetközi nyelv, amit megért az otthoni nyomtatód, meg az ő speciális berendezésük is. Oké, mondod, PDF-et tud készíteni a Word, az Inkscape, hogy csak kettőt említsek. Csak hát van itt még egy feltétel: CMYK színrendszer…
Micsoda? Mi az a cé-em-í-ká?
Ez egy nyomdagép vázlatrajza. A színes kiadványok nyomtatásához négy alapszínt használnak.
- C — Cyan — igazából türkizkék.
- M — Magenta — bíborvörös.
- Y — Yellow — citromsárga.
- K — Key — Fekete.
Az első három szín megfelel a festészet (kék, piros, sárga) alapszíneinek. Ha ezeket összekevered, egyre sötétebb szín jön ki belőlük. A valóságban sosem fekete, inkább valami mélyszürke, vagy ..kibarna.
Emiatt kell a fekete színt használni, na ha azzal is megnyomják, akkor a fekete az fekete lesz… Többnyire.
A következő feladat 16 éven felülieknek szól. Az alatt csak szülői felügyelettel megtekinthető…
3. feladat: Színbontás