Mikor még igazgató voltam, rendszeresen hirdettünk meg állásokat, s nemritkán ezekre akár 30 önéletrajz is érkezett. Mutatok egy önéletrajzot (szakszóval CV — Curriculum Vitae). Próbáld megnézni a döntéshozó szemével. Ha te lennél HR-es (humán erőforrás menedzser) vagy igazgató, te mi alapján döntenél, kit hívsz be a felvételi beszélgetésre?

A fénykép? A szakmai életút? Az iskolázottság? A hobbi? Vagy, hogy van-e jogosítványa? Vagy mindez együtt?

(A fenti CV csak illusztráció.)

A fotó

Igen sokat számít a fénykép. Mivel ez erőteljes vizuális impulzus, már az olvasás előtt megragadja a tekintetet, szimpátiát vagy antipátiát ébreszt. Nem csak ez alapján döntünk, de nagyon fontos a jól megválasztott, őszinte fotó. Többször ledöbbentem, amikor a pályázó 10–15 évvel korábbi fényképpel jelentkezett, majd nem ismertem meg a találkozáskor. Ilyenkor nagyot zuhant a szememben…

A grafikus önéletrajza: a rezümé

A hagyományos CV — önéletrajz — sablonos formákat követ (vannak önéletrajz-sablonok a szövegszerkesztő programokban, de a neten is találsz ilyet — pl. Europass). Ennek az az értelme, hogy összehasonlítható struktúrákkal meggyorsítsa a döntési folyamatot. Egy ilyen CV általában 3–4 oldal száraz tény.

Egy grafikustól nem ezt várják: A “résumé” franciául összegzést, kivonatot jelent. A rezümé 1–2 oldalas kivonat arról, ki vagy, mit tanultál, mit tudsz. De ha ezt egy szövegszerkesztős sablonon adod le, akkor már el is kaszáltad magad.

A rezümé ugyanis egy erőteljes grafikus bemutatkozás, ahol nem csak értékelik, de el is várják az eredetiséget.

Nézzünk egy esettanulmányt!

Vincenzo Castro milánói tervezőgrafikus rezüméje először színhasználatával nyerte meg a tetszésemet. Az önéletrajzok nagy többsége egy fehér gépelt lap fotóval feldobva. A fehér olcsó, nem fogyasztunk sok festéket, nincs vele macera. Vincenzo megfordítja a dolgot: Grafikus vagyok, sokféle technikát ismerek. Digitálisan kinyomtattatom a rezümét, lesz kifutó, körbevágjuk majd, és ahol te fehér hátteret várnál, én oda sötétet rakok.

A színhasználata visszafogott, elegáns. A formák egyszerűek. A grafikák ikonszerűek, a tipográfia markáns. Az elrendezés gondolattérkép-szerűen centrális, de ügyesen úgy vezeti végig a tekintetedet, hogy felülről lefele olvasod, s nem hagysz ki semmit. Az egésznek van egy infografika hangulata: nem véletlenül, hiszen ahhoz hasonló elemekből építi fel az oldalát.

S az eredmény: Egy oldalon beszél mindenről, ami fontos:

Ki ő?
Milyen munkatapasztalata van?
Hol tanult?
Milyen programokat használ, s ezekben mennyire van otthon?
Mi a hobbija?
Milyen nyelveket ismer?
Hol érheted el?

No, Vincenzo, csap bele, fel is veszlek, barátom! Meghökkentettél, amikor kivettem a rezümét a borítékból! Egy oldalon megoldottad a grafikai eszköztárad segítségével, ami másnak négy oldal! Tiéd a fele lányom, az egész királyságom, meg itt a kulcs a céges Ferrarimhoz is!