Erős felindultságban elkövetett kiadványszerkesztő rendszer
Az egyik katonaismerősöm igazi ezermester. A felesége így jellemezte: Képes bármit hegesztéssel megoldani — mondjuk például egy babakocsit. S ekkor lelki szemeink előtt megjelent egy centis acéllemezekből összehegesztett, golyóálló babakocsi, kamuflázs festéssel.
Egy másik történet: Két fiatalember áll egy szép festmény előtt a lengyel piacon. “Fél óra alatt meg tudnám rajzolni CorelDraw-ban…” — mondja az egyik. “Á, én tíz perc alatt leprogramoznám Pascal nyelven!” — mondja a másik.
Igen, a programozás korunk mágiája: Varázsszavakat írunk a számítógépbe, s hipp-hopp, kész a varázslat.
Ezek a történetek jutottak eszembe, amikor először hallottam Donald E. Knuth történetét, a tudós informatikusét, aki hirtelen felindulásában kifejlesztette a TeX nevű szedőrendszert.
Történt ugyanis, hogy máig informatikai alapműnek számító könyvének, A számítógép-programozás művészetének második kiadását a nyomda olyan hanyag módon szedte, hogy leállítva a nyomtatást, dühében megfogadta, ír egy programot, amellyel újraszerkeszti az elrontott kötetet. A TeX (ejtsd: teh — mint a technika szó) megírása hónapok helyett évekbe telt, és kb. akkor fejezte be, amikor az Apple számítógépeken megjelent az első DTP program, ami forradalmasította a nyomdai munkát, a kiadványszerkesztést.
Knuth rendszere — annak ellenére, hogy ingyenes –, nem lett világszerte elterjedt nyomdai szedőrendszer. Programozók, természettudósok, egyes kiadók kedvelik.
Miért? Mivel őneki is sikerült babakocsit hegeszteni illetve tájképet Pascal nyelven programozni.
Algoritmizált tipográfia
Biztosan tapasztaltad te is, hogyha a szövegszerkesztés vagy a tipográfia mint fogalom előkerül, hajlamosak vagyunk ezernyi szabályra gondolni, melyek évszázados hagyományokat követve rétegződtek egymásra. Pl.: A bekezdés behúzása legyen két “m”-betű széles. Vagy: A sorköz legyen 120%-os. Vagy: Sor végére ne kerüljön “A”-betű, azt tördeljük a következő sor elejére. Vagy… Azt hiszem ennyi elég ízelítőnek.
Szóval, gondolhatta Knuth bácsi, a tipográfiának van véges számú szabálya. Mi van, ha ezeket mind beprogramozzuk egy szoftverbe? Akkor ez a szoftver olyan lesz mint a nyomdai tördelő: odaadjuk neki a kéziratot, ő kiszedi a szabályok szerint tökéletes minőségben, aztán mindenki boldog. A szerző foglalkozik azzal, amihez ért. A tördelőnek meg nem kell szabályokat magolni, lecseréljük egy robotra.
Shakespeare drámát diktál
Vegyük pl. a történelem egyik legnagyobb hatású drámaíróját, Shakespeare Vilmos urunkat. Vilmos éjszaka nem bír aludni, és eszébe jut ókori témájú dráma, az Antonius és Kleopátra. Mobilján felhívja Katát, az éppen a kiadóban éjszakázó gépírónőt, hogy gépelje le neki a drámát.
Kukkants bele egy pillanatra ezen a linken!
— Kata, szerelmem, egy egész dráma pattant ki a fejemből, ha elalszom, elfelejtem — könyörög a telefonba a zaklatott poéta.
— Oké, A4-esre jó lesz? — kérdi a túlkávézott kiadói gépíró.
— Persze. Diktálhatom a címét?… Tónius és Kleopás.
— Vilmos, ez hülyeség — vág közbe a titkárnő. — Ez nem az őskor. Legyen inkább Antóniusz és Kleopátra…
— Szeretlek, asszonyok gyöngye. Írjad.
— Rendben, megvolt a cím. Aztán?
Ekkor elkezdi a vonal másik végén darálni Vilmos úr: “ELSŐ FELVONÁS. I. SZÍN. Alexandria. Szoba Cleopatra palotájában. Demetrius és Philo jönnek. PHILO. Nem! a vezér ez őrjöngő szerelme Túlmegy határin! Ama hős szemek, Mik csatarend és harczi zaj fölött Lángoltak, érczet öltött Mars gyanánt, Most szolgalánggal oltároznak egy Napsütte arcz előtt; a hős kebel, Mely nagy csaták küzdelmi közt feszíté Pánczéla kapcsát szerte, meglohadt most, És legyező- s fuvóvá aljasult: Lehűtni egy czigánynő lánghevét! Nézd! ime jönnek! Harsonák, Antonius, Cleopatra heréltektől legyezve, Kiséret, jönnek. Oh tekints reá: A harmadrész világnak oszlopa, Kéjhölgy bolondja hogy lett! Ládd-e? nézd! CLEOPATRA. Ha szerelem: mondd hát meg, mekkora? ANTONIUS.Koldus-szerelem, mely megmérhető!”
— Vegyél levegőt te lándzsarázó csődör! — kiált rá Kata. — Annyit tudtam leírni, hogy “Első”…
— Bocsi.
— Első micsoda?
— Első felvonás.
— Miért, hány lesz?
— Öt.
— Akkor leszaladok papírért — csend, dobogás, visszajön. — Oké, első felvonás…
— Első szín.
— Milyen szín?
— Nem olyan, tudod, olyan jelenet-félék.
— El-ső szín. Rendben.
— Oké, akkor ezt szedd dőlten: “Alexandria. Szoba Cleopatra palotájában. Demetrius és Philo jönnek.“
— Ezt ki mondja?
— Senki, te li..ba…rális kis madárka… Ez a leírás a díszleteseknek meg a két színésznek.
— Oké… “jönnek”, pont. Tovább!
— Új sor: Szedjük nagy betűkkel a szerepet: PHILO. Új sor. “Nem! a vezér ez őrjöngő szerelme (új sor)
Túlmegy határin! Ama hős szemek,” — és így tovább, és így tovább, hajnal nyolcig lediktálja az első felvonást.
mi minden van a szövegben?…
A szöveg nem csak egy lineáris karaktersor.
Miben különbözik ez a mondat az alábbitól?
Aszövegnemcsakegylineáriskaraktersor
Szóközökkel tagoltuk, hogy a legkisebb gondolati egységek — a szavak — megkülönböztethetőek legyenek. A szóközöknek önmagukban egyébként semmi értelme nincs. Szövegbe illesztett üres “jelek”, melyek a tagolást segítik.
Ezenfelül központozási jelek is vannak a szövegben. A példamondat végén a pont. Ez jelzi, hogy egy nagyobb gondolati egység — a mondat — befejeződött. A vessző a tagmondatokat vagy felsorolásokat választja el, a kérdőjel megváltoztatja a mondat típusát, ugyanakkor a felolvasónak a hangsúlyozását is segíti. Az időzőjelből megtudjuk, hogy máshonnan vettük át a mondatrészt, vagy talányos nyomatékot szeretnénk adni egy szónak.
Nyomtatásban alkalmazhatunk még kiemeléseket (dőlt, félkövér), amivel felhívjuk az olvasó figyelmét bizonyos hangsúlyosabb részekre.
A bekezdéseket behúzással vagy közözéssel választjuk el.
Itt például, és egyébként a neten bekezdésközt alkalmazunk.
Címrendszerrel tagolhatjuk a szöveget, egy magasabb szintű, átláthatóbb struktúrát hozva létre.
És akkor még nem beszéltünk a fejezetekről, színekről, felvonásokról, könyvekről, bevezetőkről, tartalomjegyzékekről, szószedetekről… De nem is fogunk, mert belefáradsz.
Inkább írjuk…
Dobjunk össze egy könyvet!
Kis játékunkhoz regisztrálj egy webes szolgáltatásra! Ez egy olyan szerver, ahol a TeX-ből kifejlesztett LaTeX rendszer fut, hogy azok, akik nem akarnak ennek telepítésével vacakolni, könnyen és online megtehessék azt.
Ha benn vagy a rendszerben, kérj egy új projektet (New Project > Blank Project). Majd nevezt el ezt Ben-Húr-nak.
A rendszer létrehoz néhány kódsort a bal oldalon, aminek eredményét látod PDF-két a jobb oldalon.
Ami furcsa, hogy valahonnan tudja a nevemet, a dokumentum címét és a dátumot — részben. Az elsőt a regisztráció során csente el, a címet fájlnévként én adtam meg, a többi meg rejtély, a kód jelentésével együtt.
Mindenesetre van itt egy-két dolog, ami azoknak is megfejthető, akik nem matek érettségire való jelentkezéssel szeretnének véget vetni az életüknek. Azokra a közbevetett magyarázatokra godolok, amelyeket Shakespeare telefonbeszélgetésében is hallhattunk. Ezek szövegesen ritkán jelennek meg egy dokumentumban, legtöbbször azok kinézetét és struktúráját befolyásolják. Vizsgáljuk meg az alábbi kódot:
\documentclass{article}
\usepackage[utf8]{inputenc}
\title{Ben-Húr}
\author{kisantal.tibor }
\date{October 2020}
\begin{document}
\maketitle
\section{Introduction}
\end{document}
Mindig azt látod, hogy ezek a “gépelési utasítások” ezzel a jellel kezdődnek: \ (backslash = az ALT GR + Q -val gépelhető). Tehát, ha ilyennel kezdődik valami, az a “tördelőnek” szól.
Az első két sort most ne firtassuk, olyan, mint a népdalokban az “ihaj-csuhaj”, vagy a populáris zenében a “ye-ye-ye”. [Oké, persze, hogy ez nem igaz, az első azt mondja, hogy ez egy cikk — article — típusú dokumentum, a második meg, hogy olyan karakterkódolást alkalmazunk — UTF-8 –, amibe a legszebb magyar kifejezés, az “árvíztűrő tükörfúrógép” is korrekten jelenik meg.]
A többihez viszont egy kicsit nyomoznunk kell…
Vajon mit jelenthet ez? \title{Ben-Húr}
A könyvet Lewis Wallace írta, amiből ez a klasszikus film készült. Itt találod a Magyar Elektronikus Könyvtárban.
Oh, még nem mondtam, hogy ezt fogjuk tördelni? Az author szerzőt jelent. No, ne akarjuk ellopni a jogait, írjuk is át ilyeténképpen: \author{kisantal.tibor} helyett
\author{Lewis Wallace}
Átírás után nyomd meg a RECOMPILE gombot, így újragenerálja a PDF-et!
Mivel ezt a könyvet Wallace nem 2020-ban írta, nemes egyszerűséggel a {} jelek közül kitöröljük a dátumot.
\date{October 2020} helyett
\date{}
Aztán jön két parancs vagy címke, ami azt jelzi, hogy a dokumentum elkezdődik, aztán befejeződik. Szóval e kettő közé kell töltenünk a “könyvet”, ha azt szeretnénk, hogy látható legyen valami a PDF lapjain.
\begin{document}
\maketitle
\section{Introduction}
\end{document}
Be is tettek oda két parancsot. A MAKETITLE készítette el a címet. A SECTION pedig jelöli az első fejezetet.
Írjuk át az utóbbiban levő tartalmat:
\section{Introduction}
\section{Itt lesz majd a könyv első fejezete}
Persze a Recompile paranccsal fordítsuk is re, illetve le.
Most nemes egyszerűséggel lopjuk el a Magyar Elektronikus Könyvtár megnyitott oldaláról az első fejezetet a mágikus CTRL+C / CTRL + V módszerrel…
És tegyük be az Overleaf szövegének erre a helyére:
Lefordítás után már majdnem szaladhatunk is a kiadóba!
Aztán majd ki is dobnak minket: Az első fejezet címe — Találkozás a sivatagban. Ki tudnád javítani?
Ha sikerült, és újra lefordítottad (compile = fordítás, így mondják a programozók, amikor lefuttatják a parancsokat, amelyek jelen esetben egy új PDF-et generálnak…), akkor nézd meg, hogy milyen szabályosan szedett szöveget kaptál!
A fejezet első bekezdése (1) nincs behúzással jelölve. Minden igényesen szedett könyvben így van. Minek különböztessük meg behúzással a szövegkörnyezettől, hiszen a fejezetcím után úgy is bekezdés jön. Ezt egyébként a nyomdászatban tompán szedett bekezdésnek nevezzük.
A második bekezdés (2) behúzással van jelölve, és ha végiggörgeted, innentől kezdve mindegyik ilyen formában jelölt. De honnan tudta a rendszer a bekezdések helyét? Figyeld meg, hogy ahol üres (sor)köz van a törzsszöveg szövegrészei között, ott új bekezdésként értelmezi ezt a rendszer.
Módosítsd a szöveget úgy, hogy itt legyen a második bekezdés:
Nem tudom, hogy feltűnt-e, hogy szörnyűséges a szöveg elválasztása. Néhány elrettentő példa:
- kac-skaringói
- tovahal-adnak
- megfize-thetetlen
Gyanítjuk, hogyha működik is automatikus elválasztás, az nem a szittya-magyar beállítású. Ez ellen tennünk kell — oda a haza becsülete!
Van egy hiányzó parancs, amit elfelejtett a rendszer elhelyezni, gondolva, hogy mi is angolok vagyunk. Kinéztem nektek a felhasználói kézikönyvből. Pirossal jelöltem azt a sort, amit be kell írnod, ha spanyol elválasztást szeretnél.
\documentclass{article}
\usepackage[utf8]{inputenc}
\usepackage[spanish]{babel}
\title{Ben-Húr}
\author{Lewis Wallace}
\date{}
\begin{document}
Persze, ha magyart, akkor ezt módosítanod kell. Nos, vajon mit írjunk be?
Ha sikerült, a fordítás után kijavítja az összes ordas helyesírási hibát.
Egiptomi? Micsoda?
A szöveg bizony egy kicsit koros. Pont száz éves. Azóta sok minden változott a helyesírásunkban: például nem egiptomit, hanem egyiptomit mondunk. Kattints a bal oldali kódablakba, és nyomd meg a CTRL+F billentyűkombinációt. Felugrik egy KERESÉS/CSERE ablak, amivel rákereshetsz mind a 13 előfordulásra a szövegben. Javítsd ki ezeket!
Párbeszédek
A legtöbb nyers szövegben az írónak — ha alkalmaz is párbeszédet –, fogalma sincs arról, hogy a párbeszédek nem elválasztójellel ( – ), hanem gondolatjellel ( — ) kezdődnek. Ebben nem segít a Word, a nyelvtantanár, de még a szigorú egyházi nevelés sem.
A szövegben is ilyen részeket találunk:
Ezeket is le kellene cserélni az előbbi módszerrel. Akkor CTRL+F a kódablakban. Mire keresünk? Elválasztó jelekre! De elválasztó jel lehet két szó között is egy összetételben (pl. Csepel-sziget; békabőr-hámréteg; stb.). Mi különbözteti meg ezeket a “– Csak Isten nagy!” típusúaktól?
Hát az, hogy szóösszetételben mindig hozzátapad az elválasztó jel a betűkhöz, míg párbeszédnél van egy szóköz utána!
Ha így keresed: elválasztójel szóköz, és erre cseréled
elválasztójel elválasztójel szóköz
akkor az összes (- ) előfordulást le tudod cserélni gondolatjelre (– ). Ugyanis, ahol a kódba két egymást követő elválasztójelet (–) írsz, ott a szedett szövegben gondolatjel — jelenik meg.
El-vá-laszt-ha-tat-lan
Vannak szavak, amelyekkel nem tud mit kezdeni elválasztás szempontjából a rendszer. Ezeknél nekünk kell beleavatkoznunk.
Ilyet látsz az 5. oldalon. A kódban keress rá CTRL+F-fel ezekre a szavakra, majd a következőképpen mondd meg a rendszernek, hol válasszon el:
gyümöl\-csösökön
Szóval ékelj be az elválasztás helyére egy \ + szóközt.
Minden ilyen után fordítsd újra a PDF-et, és nézd meg az eredményt!
Küldd el az elkészült PDF-et!
Összefoglalás
- Beszéltünk arról, hogy a szöveg nem csupán betűk sorozata. A szóközök, a központozás, a bekezdések, a címrendszer formailag és strukturálisan is módosítja, átértelmezi a szöveget.
- A LaTeX rendszer egyik kényelmes, neten működő megvalósítása az OVERLEAF, melyre bejelentkezve létrehoztunk egy új dokumentumot.
- Ennek megváltoztattuk a címét és a szerzőjét, majd Lewis Wallace Ben-Húr című regényének első fejezetét tördeltük a rendszerben.
- Beállítottuk a magyar helyesírást.
- Lecseréltük az elavult helyesírású szavakat.
- A párbeszédekben kitettük a gondolatjeleket.
- Majd módosítottuk az automatikus elválasztás hiányosságait.
2. feladat
Egy másik Overleaf-fájlban tördeld be Lázár Ervin: Bab Berci kalandjai c. könyvéből a CSODAPATIKA c. mesét. A könyv megtalálható a Magyar Elektronikus Könyvtárban.
3. feladat
Mikszáth Kálmán: A beszélő köntös c. regényének tördeld be az első fejezetét!